HTML

Itt még tegnap

Friss topikok

Címkék

Nehéz szülés volt, de lassan belejövök

2012.09.11. 07:25 smarter primate

Na akkor onnan, ahol befejeztem. Nincs már semmi a pálinkából. Elmentem a kolléganőhöz, bbq buli, jófej akartam lenni, elvittem. Aki járt már Magyarországon mind lelkesen fogadta, kellő tisztelettel és óvatossággal. Aki még nem hallott róla az megpróbálta, megivott 3 felest (mert férfi azt bírja, plussz régész, plussz lassan indul kiküldetésbe és edzésben is van) utána csendesen ült egy kerti székben és meditált. 2 nap múlva amikor valami ügyintézés közben összefutottunk kollégának kellett súgnia, hogy ismered, persze, hogy ismered, együtt dolgozunk. 

Másnap felmásztunk a Kokohead nevű borzalomra egy másik kollégával („mert edzésben kell lennem, érted, 1 hét múlva szigetre kell mennem sátras kiküldetésre, gyakorolnom kell”). Nick-et (kolléga) sikerült megelőznöm, és egy 4 éves kissrácot is, igaz csak vagy 2 perccel. Ez volt a megalázóbb. Kb 1000 lépcsőfok (az elején már érzed, hogy szopás lesz ez, de megy fel mindenki, hát neked is menni fog, érted), amikor kb. a negyedéig érsz már tudod, hogy házhoz mentél megint a lófaszért. Mivel magyar vagy, nem adod fel. A felénél látod meg teljes valójában, hogy itt kezd igazán emelkedni. Ott már rajtad van a fülhallgató, Rammsteint és Lemmyt hallgatsz és próbálsz csak minden szám után pihenni, ami lehetetlen, aztán hosszas egyezkedéssel magaddal megadod magad annak, hogy minden refrén után pihi. Kétharmad-háromnegyed környékén minden 20-25. lépcsőfok körül megpihensz és elgondolkodol azon, hogy végülis fordultak vissza nagyobbak is. Ekkor fut el melletted felfelé alig megizzadva egy kisebbfajta isten (pillanatra megfordul a fejedben, hogy a szagodmegahajadmegúgyegyáltalánminden, de már nem érdekel semmi, az egyetlen cél a túlélés) és rájössz, hogy lehet, hogy meg lehet ezt csinálni. A 4 éves közben végig a nyomodban. Aztán felérsz és mielőtt szétnéznél összeesel. Aztán összeszeded magad és rájössz, hogy bazz, a repülőről ugyanezt láttam, minek kellett ez nekem?! Najó, végülis nem. Tényleg gyönyörű, szétforogsz, látszik a többi sziget. Csak közben nem tudsz nem arra gondolni, hogy innen le is kell menni hamarost és a lábaid annyira remegnek, hogy az egyenetlen lépcsőkön ötleted sincs, hogy fogod a lemenést megúszni lábtörés (jó esetben, én már koponyaalapit vizionáltam) nélkül. Aztán megvan, lefelé egyesével kifordulva minden lépcsőfok, a szarógalamb toporgó óvatosságával. Aztán strand. Másnap izomláz. Kolléga a kiküldetése előtt többé nem jutott el edzeni, annyira izomláza volt. Aki jönni akar és ez a sztori nem volt elég, annak most szólok, elviszem oda, megvárom, de menjen fel oda még egyszer, akinek két anyja van.

Közben meglett a 2. vizsgám is, már csak a nagyra várok. Persze hullához még mindig nem engednek, de legalább múlt héten megkaptam az első 2 esetem. Van itt a nagy katonai temető, lehet kérni, hogy ide temessék majd az embert. Valamint ide hordtak sok háborúból ismeretlen halottakat is, pl. felszámoltak valahol Koreában egy amerikai tömegsírt és áttemették ide a halottakat. Vagy 2. világháborúst. Amit most csinálunk az az, hogy a történészek a rendelkezésükre álló adatok alapján (hol volt a tömegsír, mikor temették oda az embert, abban az időszakban hol volt a környéken csata, melyik csapat csatázott arra, abból ki tűnt el) összerakja, hogy az adott sírban kb. ki lehet (ez néha egy név, általában 5-7, de néha 10-x). Ezeket mielőtt újratemették a csontokat megvizsgálták. Én ezen feljegyzések alapján nézem, hogy a felsorolt eltűntek közül az embertani jellemzői kinek állnak a legközelebb (rassz, életkor, magasság, esetleges korábbi patológia) a csontvázéhoz. Aztán megpróbálom a legvalószínűbbeket kiszúrni. A fogakat velem párhuzamosan egy fogász nézi és a végén a történeti, antropológiai, fogászati jelentésből lesz egy beadvány, amit a nagyfőnök elbírál, hogy elég erősek-e a bizonyítékok ahhoz, hogy kiássuk a temetőből az egyént és elkezdjük vizsgálni. Jól hangzik, nem? Csípem eléggé.

A másik meg, amit csinálok… megpróbálom hazaküldetni magam. Olyan, a 2. világháborúban, Magyarország területén lezuhant gépeket próbálok felkutatni, ahol a pilótát/másodpilótát/lövészt, stb a mai napig nem sikerült felkutatni/azonosítani. Ha minden igaz, eddig összeraktam 2 lelőhelyet, egyik Fertőrákos környéke, a másik a Balaton mélye (ha most bármelyik kisköcsög nekiesik amatőr roncsvadászkodni, kimegy fémkeresőzni és kiássa előttem a hullusaim, azt istenuccse megtalálom és rettenetesen elkalapálom). Azt mondják, kaparjak össze 10 esetleges lelőhelyet, aztán összerakunk egy IT-t (investigation team). Remélem, ha összerakom engem visznek haza tolmácsnak, antropológusnak, kubikosnak, bárminek, mert (és mára legyen ez a vége) kezdtek hiányozni, jóbarátok. Annak ellenére, hogy egyre jobban érzem itt magam és egyre jobban ide tartozom. 

Hopp, még egy. Nem nagyon jártam mostanában bulizni - aki erre hangosan felröhög, annak nincs igaza, én szégyellem magam a legjobban, higgyetek nekem - de pénteken végre megittunk eztazt. Én sárkányvért. Amire büszke vagyok, hogy ezt nem lehetne ugye ismert koktélnak mondani, valami geek találta ki, de egy idő után (2. kör) már nem kellett elmagyarázni, hogy mit szeretnék, mert a pultos megtanulta. Rámnézett, töltött. Ez ám a teljesítmény, muhaha. Na, de ami a lényeg a sztoriban... állok a bárpultnál, Honolulu, Chinatown kellős közepe, kérem a számlám. Mire srác mellettem: Are you Hungarian? Yes, but how did you know it? I recognized the accent. Yeah, but how did you recognize it? Mert magyar vagyok én is. Igaz, itt születtem, de a szüleim magyarok. Meglepődtem-e? 1-10-ig? Szóval a srác hawaii-magyar utazási irodát üzemeltet, már le is zsíroztuk, hogy ha jöttök hozzám látogatóba kispajtások, akkor vele megyünk ideoda. Kedvezményesen. 

Ja, kétszer voltam eddig a bícsen, ebből napszúrás-nem napszúrás: 1-1. Lassan rendes szigeti lánnyá kellene váljak. Persze mindenki azon röhög, hogy napallergiám van és rühellek minden tengeri herkentyűt (megenni), akkor mégis, mennyire volt okos döntés Hawaiira jönni?

Éstessék, Ivi glóriával. Ennek a napnak lett a vége a napszúrás. Mert a buta amerikaiak nem hagyják az embert a parton nyugton inni, nem, mert az milyen hatással van már a fejlődő gyermekere, ha netán meglátják, így kénytelen mindenki otthon bekeverni az italt üdítős/kávés üvegbe/pohárba, majd pánikszerűen meginni, hogy nehogy felforrjon. Ennek pedig az a vége, nyilvánvalóan, hogy az ember ittott elalszik a strandon. Legalább tapasztaltak a barátaim és a legeldugottabb strandra járnak. 

IMG_0676.JPG 

Mára tényleg ennyi, mennem kell mosni, van vagy 20 negyeddollárosom, ruhám tiszta viszont már lassan semmi.

 

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ittmegtegnap.blog.hu/api/trackback/id/tr354767808

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mildred 2012.09.11. 22:42:02

Szevasz Nyanya, sikerült már kifogni egy fess katonatisztet a térdig érő szövetszoknyáidban?
(Kókler voltam, csak ez a név van valamiért beállítva)

EGER18 2012.09.12. 13:58:43

Ha olyanok mint a JAG-ben, akkor jöhetnek a lesi fotók :)
süti beállítások módosítása